85. nap. Nincsen marlin. Ma se. Se kicsi, se nagy. A capak igy engem esznek meg. Igy megy ez. (Kurt Vonnegut, ha valaki esetleg nem ertene)

2 hete valaszolt a levelemre. Epp egy francia szallodaban voltam, csaladi kiruccanas. Orultem, hogy vegre be tudtam lepni a hotel wifijere. Es akkor lattam, hogy irt. Azt hittem, nem fog, ugyhogy meglepett.
Autobalesete volt, semmi komolyabb, a lelki traumat leszamitva. A pasi kocsijat vezette. Ebben az evben szerezte meg a jogsit. 2 eve megbeszeltuk, hogy egyutt tesszuk le, es beiratkozunk a tanciskolaba is salsara. Pont abban az idoben valtak a szulei, el kellett koltozniuk otthonrol a tesoival, nem volt ra penze. Igy megy ez.

Biztos lelkiismeretfurdalasa volt, mert pont most pont mikor szerelmes, pont akkor mennek bele. O ezt rossz jelnek vette, mi van ha nem azzal van akivel lennie kene? El van bizonytalanodva. Tanacstalan. Nagyon sokat gondol ram, es hianyzom neki. A levelebol kiolvastam, hogy vagy osszekoltoztek a pasival valahol, vagy hozzakoltozott.2 honap utam. Nagy lehet a szerelem. De nem velem. Par napja az egyik posztolt kepbol ez bizonyossagot is nyert, hogy mar lakotarsak Igy megy ez.

Altalaban 2 hetente valtunk levelet, ha minden igaz a napokban fog irni ujra. Egy elbocsato szep uzenetre szamitok, amiben megirja, hogy a pasival minden rendbe jott, szerelmes. Igy megy ez.

Tanacstalan vagyok. Remenyvesztett. A legnagyobb szemelyes kudarcom, hogy valoszinuleg nem szeret az a lany, akiert mindent megtennek.