(9 nappal ezelott irtam meg, csak elflejtettem elesiteni a posztot)

29. napja ebredek azzal a semmivel nem osszeteveszheto erzessel mintha az ember mellkasan egy nagy szikla lenne. 7 eve nem volt ilyen erzesem, mar el is felejtettem milyen az, mikor az ember lelki beteg. Nyomaszto. Ossze akar roppantani. Bicepszbol tartom meg, hogy kapjak egy kis levegot, de az izomerom veges, nem tudom meddig tudom meg tartani. Egyoldalu a kuzdelem, csak ido kerdese mikor roppant ossze.
Muszaj valtoztatnom valamin, ez a hetvege megmutatta, hogy egyaltalan nem vagyok olyan eros mint azt hittem. Vagyis szerelmesebb vagyok, mint gondoltam. Meg sose ereztem magam ilyen tehetetlennek noi ugyekben. A srac pont azt csinalja amit en is csinalnek, mivel tudom, hogy D ugynok (hivjuk igy a csajt) szeret utazni, mindig mas helyre turaznank, barangolnank, balatonoznank, kerekparoznank, futnank, wellneseznenk, az osszes varat meglatogatnank. Es most mindezt vele csinalja. Engem meg esz a penesz Nemetorszagban.

Az egyetlen hely ahol nyugtom van ideig-oraig az a Transzformator. Vagyis az edzoterem, Bemegyek lelki fajdalommal, kijovok testi fajdalommal. Ilyenkor az edzes elejen kenyszeritem magamat, hogy kijojjek a szikla alol, es utana ide-oda dobalgatom, megmozgatok par szaz tonna vasat, majd mikor nehany ora mulva ujra visszavaltozik a fajdalom lelkive visszabujok a szikla ala.
De abban a par oraban ujra onmagam vagyok, es felkeszitem magam a harcra, hogy kibirjam a kovetkezo napig mig vissza nem jovok ujra erot meriteni. Mert azokban az orakban csak en vagyok es a suly (meg az edzotarsak). 
Harcolnom kell, hogy az elmemet frissen tartsam, hogy ne gyuloljem meg, hogy egy masik pasival van, hogy egy masik pasival vannak intim pillanatai, hogy egy masik pasival eli at azokat az elmenyeket amiket en elnek at vele, hogy ha azok az erok is ugy akarjak (amik leteznek vagy nem dontse el mindenki maga) es egyutt leszunk ne befolyasoljon ez az idoszak nagyobb mertekben mint amennyire kene, es azt tudjam adni amit iranta igazan erzek.
Mert harcolok, igazan harcolok, minden nap tobb fronton haboruzok magam ellen, az erzeseim ellen, a haragom ellen, a fajdalmam ellen, a hulye gondolataim ellen, a feltekenysegem ellen, az igaz szerelembe vetett hitem megerositeseert, a kitartasomert, az eroert ami arra kesztet, hogy ne adjam fel. Erte. Amig o is a sajat utjat kuzdi vegig.
Nyilvan en voltam a balfasz, mert elobb is elmondhattam volna, hogy figyelj tobbet erzek irantad, randiznal velem? Es akkor nem lenne ez az egesz, mert tudnam hogy mit erez vagy mit nem. Egy hete nem valaszolt az utolso levelemre, nem tudom hogy fog-e. Csak remelem. Addig is varom a holnapi transzformator orakat. 
Igy erezheti magat Arnold Schwarzenegger is A hatodik napon filmjeben.

Annyi biztos, hogy meg sose ereztem magam ennyire elszantnak, hogy megszerezzem a NO-t. A szivem visz elore.
Jovok. Erted.

" Me versus myself versus the world."