Egy sotet alagutban vagyok. Nincs nalam fenyforras, tok sotet van. Visz elore a szivem. Tudom, hogy elore megyek, de egyik faltol a masikig utkozok. Nem tudom mennyit haladtam mar elore, csak remelem, hogy valamikor a kijaratnal talalom magamat. Kozben a sotetseg katonai tepnek a husomba: felelem, remenyvesztettseg, kilatastalansag. Probalom magamrol lerazni oket, de fogytan az erom.

Es most eloszor fenyt latok az alagut vegen.
Remelem nem a vonat az.

"- Van ket farkas. Folyton harcolnak. Az egyik a sotetseg es a csuggedes. A masik a feny es a remeny. Melyik farkas gyoz?
- Amelyiket taplalod."